Bruno Walter

„A disszonancia mindig a konszonancia után vágyódik, muszáj feloldódnia: a megbékélés, kibékítés, nyugodt harmónia iránti törekvése tulajdonképpen a zene, bármely zene lefolyása (…)” (Bruno Walter)

Bruno Walter (1876-1962) kétségkívül a 20. század az egyik legnagyobb, leghíresebb és maga után legmélyebb nyomot hagyott karmestere. Több mint ötven évig formálta Európa és az Újvilág zenei életét. A Berlinben született és felnőtt zenész a kezdeti kölni és hamburgi időszak után Boroszlóban, Pozsonyban és Rigában alkotott, mielőtt Gustav Mahler hírnevét követve a bécsi Operára váltott volna. Az ezután következő ötven évben egy színtiszta sikertörténet következett: Bruno Walter karmester nevét Berlin, Bécs, München, London, Lipcse, Róma és New York összes koncerttermében és operaházában megismerték. Ez azonban csak az érem egyik oldala, hiszen Waltert sem a magánéleti sorscsapások, sem pedig a politikai történesek nem kímélték. Amikor a nácik megkezdték Németországban a zenei élet átalakítását, azaz lerombolását, Bruno Walternek – mint megannyi más zsidó származású művésznek – el kellett hagynia az országot. Először Bécsbe, majd az Anschluss után Párizsba, végül pedig az Államokba menekült. A háború után a nagy művészek közül szinte elsőként tért vissza Európába, nem fordítva hátat többé Amerikának – az országnak, mely befogadta. Igazi „világkarrierjét” egészen 1962-es haláláig folytatta.

Mi rejtőzik egy ilyen hihetetlenül gazdag élet mögött? Miből tevődik össze egy olyan gazdagság, ami nemcsak az életútjában és dirigálásában mutatkozott meg, de zeneszerzőként és esszéistaként is ugyanúgy jellemezte? Hol rejlik a kulcs ehhez a férfihoz, aki nemcsak kora zenei és szellemi életét is számtalan módon meghatározta? Nem jár rossz úton az, aki erre a kérdésre a választ úgy keresi, hogy Bruno Waltert az olyan töretlen és nagy humanisták egyikeként vizsgálja, aki a zenébe vetett hitét és a benne rejlő erőt mindennél fontosabbnak tartotta. Megvolt benne az a kérlelhetetlen hála és remény a zene és minden művészet, minden szellemiség iránt, melyek végső soron mind a szeretetben gyökereznek, és melyek ösvénye Bruno Walter sokszínű életútjában, és Európa útjain egyesülnek, és melyek közepe és szíve Bécsen, Pozsonyon és Budapesten keresztül Bruno Walter szívének közepévé is váltak.